Egy júliusi reggelen, 2022-ben, valami különleges történt a budapesti Füvészkertben. A kert egyik üvegházában, ahol általában csend honol, és a trópusi növények nyugodtan zöldellnek, ezúttal izgatott emberek sokasága gyűlt össze. Még a hajnali órákban is sorban álltak a kapu előtt, mert eljött az a pillanat, amire több mint egy évtizede vártak: a titánbuzogány kivirágzott.

Ez a növény nem egy szokványos szépség. Óriási, akár három méter magas virágzatot növeszt. Az eddigi legnagyobb méretű – 2,94 méter magas – virágzatot 2005-ben a stuttgarti Wilhelma botanikus kertben mérték. A legnagyobb feljegyzett gumó a Királyi Botanikus Kertekhez tartozó Walesi Hercegné-házban volt; pihenő állapotban 91 kilogrammot nyomott. Különlegessége azonban nemcsak a mérete, hanem a szaga is. Amikor teljesen kinyílik, dögszagot áraszt – nem túl kellemes élmény, de rendkívül hatékony stratégia. A trópusokon, ahol őshonos, a dögevő rovarokat csalogatja ezzel, amelyek beporozzák a virágait.

Titánbuzogány a Kew Gardens-ben, Egyesült Királyság. Forrás: Emőke Dénes

A titánbuzogányt Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátrán. A budapesti példány még 2008-ban került a Füvészkertbe, és azóta is különleges gondoskodást kapott. Évekig csak leveleket hajtott, amelyek önmagukban is lenyűgözőek voltak: egyetlen levél akkora, mint egy kisebb fa lombja. De mindenki azt várta, hogy egyszer virágot is hoz – mert az a pillanat igazán ritka. Egy titánbuzogány akár 10-15 évet is várhat a virágzásra.

A kép illusztráció. Forrás: pexels

Amikor végre megtörtént, a növény lassan, szinte méltóságteljesen bontotta ki óriás tölcsérformájú virágzatát. A látogatók – kicsik és nagyok, botanikusok és laikusok – tátott szájjal bámulták a csodát. Az üvegház megtelt az édes-büdös illattal, ami egyszerre volt visszataszító és lenyűgöző. Voltak, akik befogták az orrukat, mások inkább csak távolabbról szemlélték. De mindenki tudta, hogy ez egy különleges pillanat, amit nem lehet megismételni – legalábbis hosszú ideig biztosan nem.

A virágzás mindössze 48 órán át tartott. Ezalatt több ezer ember látogatott el a Füvészkertbe, hogy részese lehessen ennek a természeti csodának. A növény maga úgy tűnt, mintha tudatában lenne a figyelemnek: büszkén magasodott az üvegház közepén, mint egy trónoló királynő.

A kép illusztráció. Forrás: US Botanic Garden

Aztán, ahogy jött, úgy el is múlt. A virág hervadni kezdett, és néhány napon belül teljesen összeesett. De ami maradt, az nem csak néhány fénykép vagy szuvenír volt – hanem egy közös élmény, egy csodálat a természet kreativitása iránt, és egy emlék arról, hogy még egy „büdös virág” is képes csodát tenni: összehozni az embereket, ámulatot kelteni, és egy pillanatra megállítani az időt.

Forrás:

wikipédia

Felső kép: Michael Neumann & Wilhelm Barthlott